| Id.: #64198 | Felhasználó: ladis | Dátum: 2009-07-22 20:21:44 | |
| Látom már Valéria, hogy látod. Köszönöm. :-) |
|
| Id.: #64115 | Felhasználó: Keszeg Valéria | Dátum: 2009-07-22 13:06:06 | |
Az örök indulásban a végtelen maradás/a,..
"És messze el,
de maradok.
Láthatod és nem látod,.."
..és .
|
|
| Id.: #35093 | Felhasználó: ladis | Dátum: 2009-03-24 19:55:26 | |
Megértelek Dóra, mindkét eset kizökkenti az embert a hétköznapi nyugalmából. Köszönöm! :-)
Igazad van Kóka, a sárkányokkal érdemes jóban lenni, mint ahogy a démonokkal és a hasonszőrű lényekkel, mert úgy sem szabadulunk tőlük. Néha mintha nem is lennének aztán újra előjönnek. :-)
Nem csak a dolgainkat dobozoljuk hanem mi is dobozokban élünk. Lassan elöntik a világot a városnak csúfolt dobozhalmok. Egész életünk a dobozok körül forog, és a végén mi is dobozba kerülünk. |
|
| Id.: #34844 | Felhasználó: koka | Dátum: 2009-03-23 23:42:08 | |
Szóval a dobozok.
Amikor először költöztem önállóan (ugyanebbe) a lakásba, azonnal igyekeztem otthon teremteni: képek a falra ( :)), minden tiptoptühtigperfekt, én vagyok a világlegtökéletesebb háziasszonya, stb.
Mikor az a felvonás véget ért, és egy újragyermekneklenni-közjáték után újra beköltözhettem ugyanide, kezdődtek a dobozok. Először a Papánál tartottam őket, aztán egyre inkább idefurakodtak. Nyolc éve úgy élek itt, mintha épp csak beköltözve ki se pakoltam volna még a dobozaimból. (Ez most nem mese.) Nem ishiszem, hogy valaha ki fogok pakolni.
Minden lomtalanításkor kidobálok, amit bírok, de mindig marad, és gyűlik.
Dobozok között élek. Gondosan bedobozolt múltamat kerülgetem örökkönörökké.
És nézd, Ladis, abból a könyvből - amire azt hittem, ott lesz benne a megoldás - egy sárkányembrió nő ki. És nem barátságos.
Én jóban szoktam lenni a sárkányokkal, de ez megijeszt.
Talán ha levittem volna a dobozaimat a néninek ma (még mielőtt a Főváros elszállította volna a lakók kiselejtezett emlékeit), akkor most hagyná magát megsimogatni. Így azonban................................. |
|
| Id.: #34843 | Felhasználó: storkd | Dátum: 2009-03-23 23:32:42 | |
| Érdekes ez a képed is... (Bár utálom a költözést. Attól jobban csak az átalakítást.:) ) Tetszenek a színei és valóban elkaptad a hangulatát. Gratulálok :) |
|
| Id.: #34825 | Felhasználó: ladis | Dátum: 2009-03-23 22:36:56 | |
| Kösz a tippet. Beiktattam az elolvasandók közé. |
|
| Id.: #34819 | Felhasználó: koka | Dátum: 2009-03-23 22:25:08 | |
| RÁJÖTTEM!!! Maugham: Az ördög sarkantyúja - Aztán persze lehet, hogy mégsem abban, de az akkoris egy ***jó könyv. |
|
| Id.: #34804 | Felhasználó: ladis | Dátum: 2009-03-23 21:56:39 | |
| Azért én megnézném a selejtet is, hátha valami fel nem ismert gyöngyszem.... |
|
| Id.: #34796 | Felhasználó: koka | Dátum: 2009-03-23 21:50:11 | |
| Azért én kicsit mégis hiszek az utókorlenem***ában, ezért amit érdemesnek tartok rá, azt inkább kevesebb dobozba zömítettem, és magasabbra raktam, hogy ne bosszantson annyira (amíg még élek :). |
|
| Id.: #34794 | Felhasználó: ladis | Dátum: 2009-03-23 21:46:53 | |
| Merre dobtad? Olyan guberálhatnékom támadt. :-) |
|
| Id.: #34790 | Felhasználó: koka | Dátum: 2009-03-23 21:43:35 | |
Nem, nem, nem! És halálba bosszant az ilyesmi, ha nem bírok rájönni!
(A képed hatására ma hótkomolyan kidobtam háromdoboznyi utókorúgyisleszarja-kacatot.) |
|
| Id.: #34787 | Felhasználó: ladis | Dátum: 2009-03-23 21:41:04 | |
| Nézd meg a doboz mélyén, lehet hogy Te írtad. :-) |
|
| Id.: #34781 | Felhasználó: koka | Dátum: 2009-03-23 21:33:53 | |
| Jaj, nem jut eszembe, melyik regényben is van az, hogy az apja halála után X darab lezárt műtermét találták meg, mert mindig, mikor már elborították a tárgyak, újat vett bérbe... Aki tudja, segítsen! |
|
| Id.: #34768 | Felhasználó: ladis | Dátum: 2009-03-23 21:20:18 | |
| Sokáig nem jó egy helyben élni, mert elöntenek az összehordott dolgaink, ránk telepszenek, maguk alá temetnek, és egyszer csak azt vesszük észre hogy foglyok vagyunk. A kacatjaink, emlékeink, a körülmények rabjai. Változtatni kell, míg elég erős a késztetés, még ha áldozattal is jár. Ami nem változik elpusztul. Az utókor pedig - - - Tojik ránk. |
|
| Id.: #34589 | Felhasználó: koka | Dátum: 2009-03-23 14:32:44 | |
Vágyakozva néztem az ablakból a szeméthalmot, amit ma fog hivatalosan elszállítani a Főváros. A tavalyi cigánynéni megint odatáborozott két jólmegtermett vejével.
Amikor tavaly lecipeltem azt a böhömnagy dobozt nemannyiraszeretett rokonaim nemannyirahasznos ajándékaival, aszonta vigyek edényt, ruhát meg ágyneműt. Mondtam, hogy megnézem, hogy van-e, holott tudtam, hogy nincs; én azt csak úgy év közben bármikor kiteszem a szegények kövére, ahogy a kajamaradékot meg a gyerekeknekszeretettelajándékozott csokihalmokat is.
Elléptem az ablakból, és leültem a dobozaimmal szemben. Azokban van az egész múltam. Minden írás, amit tizenegy éves korom óta papírra vetettem: naplók, levelek, firkálmányok. Meg a fényképek. Egy részüket minden évben kidobom.
Tavaly sikerült megszabadulnom előző lakásom mindenapróváltoztatáskor megörökített részleteitől (könyvespolc darabokban, könyvespolc félig összerakva, könyvespolc üresen, könyvespolc üresen a helyén, könyvespolc az elsődoboznyi könyvvel, könyvespolc leszakadás előtt, stb.).
Megfogom ezeket az istenverte dobozokat, és lecipelem a néninek – annyira megijedtem a saját váratlanul felhangzó hangomtól, hogy jófájó sebet haraptam összerántott ajkamba.
Miért is ne? Én úgyse fogom elolvasni ezeket sohaazéletben. Az utókor meg - - -
Le van szarva. |
|
Jelenleg 13/0 látogató online
